Az írást a mai világban egy terápiának is nevezhetném. A nehezen megemésztett dolgok magunkból való kiírása elég sok pozitív dolgot eredményezhet az életünkben. A stresszt beleadhatjuk az adott műbe, kreativitásunkat fejleszthetjük és általában szókincsünk és helyesírásunk is magasabb szintre lép egy-egy novella vagy cikk elkészítése.
Számos embernél tapasztaltam már, hogy rossz kedvében akár a sarokban gubbasztva lekörmölt 2-3 sort egy fecnire. Jobbnál jobb ötleteket kaptam már olyan elkeseredett pillanatokban és talán az agy olyankor éli ki ezt a hajlamát a legjobban. Születhetnek ilyenkor akár tökéletesen megírt történetek és idézetek is.
Néhány emberben olyan tehetség lakozik, melyet akár élete végéig sem fedez fel.
Azonban egy olyan írót, akinek ez a hivatása, ennek él és a szabadidejében is publikál történeteket más erők mozgatnak. Aki ennek a munkának szenteli az idejét, annak fel kell készülni arra, hogy nem mindenkinek tetszhet az általa megírt történet, könyv vagy éppen cikk. Tisztában kell lennie milyen is az az ihlet hiánya és hogyan tudja magát átlendíteni annak "holdpontján".
Az életben megtapasztalt csalódásokat, szenvedést, örömöt kell beleszőnie a saját történeteibe és megháromszorozni azt, hogy az olvasó is repesve várja már azt a pillanatot, mikor veheti kezébe a művet.
A legkönnyebb dolog egy megélt dolgot leírni a szereplők jellemének és nevének megváltoztatásával. Beleszőni az általunk tapasztalt érzéseket olyan, mintha mindent elmesélnénk az olvasónak magunkról az Ő tudta nélkül.
Az ihlet elvesztésével az író egy nagyon mély gödörbe esik, ahonnan igazán erős akaraterővel lehet csak kikerülni. Sokan azt mondják, hogy így több idejük jut másra. Bemesélik maguknak, hogy feleslegesen babrálnak néha akár órákat egy-egy rövidke kis novellával ahelyett, hogy értékesebb dolgokkal töltenék az idejüket. Ezeknél az embereknél egyre többször fedezem fel a stressz meglétét, ugyanis érzelmeit más módon nem fejezi ki olyan mélyen, mint az írással.
Azonban a másik író táborra az a jellemző, hogy ebben a helyzetben igenis megakarják mutatni, hogy nekik ebből sikerül kikecmeregni. Ilyenkor az emberi érzéseket még mélyebben kell elemezni hátha abból születik meg egy teljesen új és kidolgozható téma. Ekkor kezdődik el a dolgok más szemszögből való látása. A festmények és képek mögötti történet felismerése. A táj szépségének észlelése. És akár még egy vonatútból is ki lehet szűrni egy egészen romantikus érzést, amelyből olyan tökéletes sorok szárnyalhatnak, hogy még az írót is a hideg rázhatja alkotás közben.
Írónak lenni nem egy könnyű feladat. Megannyi nehézséggel kell szembe nézni akár egy élsportolónak, de amikor az ember célba ér és ott van a "győzelem", vagyis a könyve a kezében minden szenvedés, álmatlan éjszaka visszafizetődik.
Ki kell alakítani egy olvasó tábort, akiknek viszont olyat kell alkotni, ami mindenki ízlésének megfelelő és talán ez is nagy terhet tesz az ember vállára.
Véleményem szerint a kezdés is nehéz. Ha az ember nem szerez olvasókat könnyen feladhatja, azonban a sok munka mindig meghozza gyümölcsét!
