Szinte gyerekek voltunk még. Éppen csak pár hónap volt közöttünk, mikor megismertelek. Első szerelem volt, mondhatni első látásra is. Hittünk a szerelemben, a kapcsolatunkban és mindenre rávettük egymást.
Te megjavultál mellettem. Én szabadabb és bátrabb lettem melletted. Mertünk álmodozni. Miről? Mikor mienk volt akár 3-4 órára a lakás, elképzeltük, hogy csak ketten élünk ott. Én miattad, te pedig miattam éltél. Számoltuk a napokat, a perceket.
Felnőttünk egymás mellett. Úgy éreztük, hogy "igen, megérkeztünk". Ígéreteket tettünk, melyeket nem gondoltuk, hogy egyszer megfogunk szegni. Más van veled. Más van velem. Másak a szokásaink és mások a tieitek.
A szívünk azon része azonban titkon, de mindig is közös marad. Az együtt töltött percek, napok, hónapok és évek a mieink. Az elképzelt gyerekeink már felnőttek. A házunk elöregedett. Akárcsak mi.
De ha egyszer újra látni fogjuk egymást őszen és idősen, tudni fogjuk, hogy az az időszak a mienk volt. És bizony, az nagyon kulünleges volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése