#1

- Szevasz haver!
- Csáó, mi a helyzet?
- Vissza akarom szerezni!
- És mégis, hogy lenne bőr a képeden? Emlékezz vissza arra az estére. Ő száz százalékos bizalommal volt otthon, míg te mindenki szeme láttára elvoltál azzal a lánnyal. Kérdeztük, hogy mi van vele, de te csak legyintettél. A tökéletes várt otthon, de neked az sem volt elég és inkább a hazugságokba menekültél.
- De ő azt mondta nekem, hogy örökké szeretni fog, és akármit is tennék ellene a jövőbe, szerezzem vissza!
- Te is azt mondtad neki, hogy szereted. És tudod mit, ő szeret is. Biztos vagyok benne és abba is, hogy hiányzol neki, de gondold magad az ő helyzetébe. Pont te vagy a legmakacsabb és legérzéketlenebb a külvilág behatásaira. Keresztülnéztél rajta mindig is úgy, ahogy most is. Nem nézted sokba az ő akaratát. Ha valami gond volt megfutamodtál és még ha nem is tett semmit, te még is megvádoltad sok mindennel, de ő még ezek ellenére, így is szeret. Te megbocsájtanál neki?
- Nem hiszem! De pont ezért is szerettem belé, mert ő nem olyan mint én!
- Pontosan, éppen ezért is olyan különleges. De miért érdemelnéd meg a második esélyt, ha te nem adnád meg neki?
- Mert szeret!
- És ez azt jelenti, hogy ő maradjon hűséges, te pedig bármit csinálhatsz, otthagyhatod és hónapok után feltűnhetsz az életében? Ilyen szívtelen nem lehetsz te sem. A saját szavaiddal mondtad meg neki, hogy már nem érzed azt amit rég, és nem akarsz vele lenni. Hónapokig volt padlón és végre ott tart, hogy nem sírja mindennap álomba magát. Hagyd őt!
- De hiányzik!
- Te is hiányoztál neki.
- Tudom!
- Már nem a tiéd. Végre ott tart, hogy van élet nélküled, kiöltél belőle minden érzelmet, de sokkal elevenebb, mint valaha és ha most felkeresed reményt adsz neki. De azt tudd, hogy nem azt a lányt fogod vissza kapni, akid volt, mert rájött dolgokra.
Nem szabad maximálisan bízni, mert az emberek másodpercek alatt tönkre tehetik ezt.
A férfiakról alkotott képe most nem igazán jó, a naivsággal felhagyott. Méltóságteljes és gyönyörűbb, mint valaha volt!
- Honnan tudod mind ezt?
- Onnan, hogy mikor kitetted hozzám menekült és szinte mindennap nekem sírta el a bántatát, miközben minden második kérdése Te voltál. A mai napig megkérdez és semmi jóval nem tudok kecsegtetni neki, ugyanis a szakításotok óta ő felfelé ívelt, de pedig vele egyenesen arányosan lefelé.
- De én nem akartam elhagyni...